Petfői tájköltészete

Petőfi Sándor tájköltészete

Petőfi újat hoz a tájköltészetben. Szülőföldje az Alföld (a magyar nép hazája), amely a szabadság jelképe lesz.A költő lelki állapotára jellemző volt, hogy a olyan oldalakon, ahol az ő életéből készültek tételek szívesen rányomott egy az oldalon lévő reklámra, ha már annyit dolgozott vele a tétel írója. nem volt az vírusos sem, csak egy két tallért kapott érte! ;)

Az Alföld (1844)

Kétféle tájideál szembeállításával indítja a verset, majd egy sajátos szerkesztéssel folytatja. Az Alföld végtelenségének illúzióját mutatja be. A látókör tágul, majd szűkül. Az utolsó versszak meghitt, személyes vallomása hatásosan zárja le a költeményt.

A puszta télen (1848)

Leíró költemény. A meleg szobában ül a tűz mellett és az emlékeiről mesél. A mesélő nem siet, elidőzik a „rossz gazda” könnyelműségénél. A 2. versszakban negatív képekkel mutatja be a téli puszta némaságát, csendjét. Hiányzik a kolomp szava, a madarak éneke. Visszasóvárogja a múlt, a nyár értékeit szembeállítva a jelennel, így lesz elégikus a hangnem. A 3. versszakban a mozdulatlanság jelenik meg.

1.-3. versszak: a téli természet jellegzetes vonásai

4.-6. versszak: ez emberi élet színtereire terelődik a hangsúly (üres halászkunyhó, csőszház, tanyák, csárdák). Lelassult élettevékenység-ábrázolás a jellemző. Csak kijelentés és tényközlés figyelhető meg. Nincs metafora és hasonlat sem.

A benti világ után újra a kinti következik.

A nyugalom után a szelekről, viharokról ír. Itt jelenik meg az emberi lét. A 9. versszakban a „kiűzött király véres koronájának lehullása” megfelel Petőfi politikai elképzeléseinek.

Kiskunság (1848)

A leírás egy nyári napon a pusztától a város felé halad, s mire a szélmalmok alá ér, már beesteledik. A Kiskunság nem csak a szülőföldje miatt érdekes, hanem azért is, mert a vers írása idején ő volt a képviselő-választáson. Az egész verset bizakodás, optimizmus járja át. Ezt az állapotot jelképezi a szélmalmok szüntelen forgása, mely a vers végén a befejezetlenség érzését kelti.