József Attila nagy gondolati költeményei
József Attila a XX. Sz. egyik legkiemelkedőbb költője. Tudatosan készült a költővé válásra. Kezdeti versein Petőfi, majd a Nyugatosok hatása érződik (Babits, Ady, Kosztolányi). A költő II. kötetén, a Nem én kiáltok c. köteten már érezhető a sajátos hangja.
József Attila legjelentősebb gondolati költeményei A Dunánál és a Hazám. Mindkettő programvers. Ez azt jelenti, h. megrendelésre születtek. A Szép Szó tematikus számaiban jelent meg mindkettő. (tematikus: egy adott témáról szól az egész folyóirat)
A Dunánál
A Szép Szó 4.-5. számában jelent meg és a folyóirat történeti tanulmányokat közölt Mai magyarok, régi magyarok c.-mel. Ennek a számnak a nyitó verse lett A Dunánál.
3 szerkezeti egységből áll a vers, amiket a szerző maga különít el római számokkal. Hangulata, versszak felépítése, verselése is eltérő mind a 3 szerk. egys.-nek.
I. hangulata: merengő, elgondolkodó, meditatív. Rögtön a vershelyzettel kezdődik: a Duna parton ül (erről szobor is készült a Parlamentnél a Duna parton- rakparton). Tűnődve, szemlélődve nézi a vizet -> elringatja és elgondolkodtatja a víz látványa ahogy anya a gyermeket. Közben elkezd az eső is cseperészni. Ez erősíti a nyugalmat. Mindkettő víz: a Duna és az eső körülfogja a költőt. A víz az idő szimbóluma. Az eső is úgy hllik, mint a múlt. A folyó és az eső is az idő múlását érzékelteti. Minden egybeolvad tér és idő, állandóság és változás.
6 soros, jambikus lejtésű, keresztrím és egy páros rím (ababcc).
II. alaphangulata: filozofikus, az időről elmélkedik.
Az idő kapcsán miről beszél?
Hordozza magában az ősöket. Mindenki benne van, aki ott élt. Ezért látják ők a költőt, megérik a jelent, hiszen benne vannak és a költő érzi őket, ők vezetik a tollát, így a költő birtokolja a múltat.
Összefonódik a múlt és a jelen. Az idő állandósága az egyénben is meg van: az egyén hordozza a múltat és az egyén is élni fog a jövőben.
4 sorosak a versszakok és jambikus lejtésűek, keresztrím (abab).
III. szerkezeti egys.: a vers csúcspontja
Hangulata: emelkedett, patetikus
Egy buddhista alapgondolatból indul ki: a világ kezdetekor 1-etlen létező volt, ebből alakult ki minden, és a világ végezetekor is 1-etlen létező lesz. -> Egyek vagyunk, nincs különbség köztünk. Említi i ezt az elképzelést:
„ ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős-
sz Ős vagyok, mely sokasodni foszlik”
„s én lelkes eggyé így szaporodom”
Minden nemzet egy, egy bonyolult összefüggésrendszer határozza mg a világot: egyén-világ, szülő-gyerek, nemzet-világ.
Összetartozunk, kisebb-nagyobb közösségek részei vagyunk. Ezért felelősséget kell vállalni a közösségért és tetteinkért.
Ezt történelmi példákkal támasztja alá: Árpád <-> Zalán, Werbőczy <-> Dózsa
Ellenfeleket sorol fel és ők mind bennünk élnek: mint török, tatár, tót, román. Az egységről beszél.
A feladat felelőséget vállalni a múltért és önmagunkért, ill. dolgozni a jövőért.
Hangvétele, hangulata: emelkedett, patetikus.
Jambikus lejtésű, ríme: abab cdcd
A Duna szimbólum: a népeket összekötő folyó, ami a jövő szimbólumává válik, ill. az idő szimbóluma is. ( Adynál is megjelenik- Magyar jakobinus dala)
Hazám
A Szép Szó ’37. jún.-i tematikus számában jelent meg. Címe: Mi a magyar most. Ennek lett a nyitóverse.
Ez egy szonett ciklus. A vers felépítése:
Műfaját tekintve óda. A szonettek önmagukban is egészek, de láncszerűen össze is kapcsolódnak és így együtt is értelmezhetőek.
Mo. képét festi meg a ’30-as években. A szociográfiával mutat rokonságot. (szociográfia: egy tájegységet mutat be és próza)De z verses formájú. A költők rá akarják döbbenteni az embereket a helyzetükre. Cél a nemzeti felébredés.
- Vershelyzettel indul: a nyári éjszakán hazatérő férfi képe.
„s háltak az utcán”-> hajléktalanokkal szembesül-> rádöbben a nyomorra, a valóságra. Az ez után következő szonettekben ezt mutatja be.
- Lelki és fizikai betegségeket említ. „egyke és sivár” –az Ormánságban (Baranya D-i része) volt divat: egy gyereket vállaltak, h. ne kelljen megosztani a földet. Ha több gyerek volt, előfordult, h. megölték. Ez az egykézés.
Megoldás: „föl kéne szabadulni már”
Együtt döntsünk, h. milyen legyen a jövő.
- A falu világát mutatja be: a földesúr és a paraszt ellentétét. Nyílt szavazáson dönthetnek a falu lakói, h. ki lesz a honatya, de ezt a csendőrök befolyásolják. Így a paraszt ember vagy sunyít vagy parancsot követ.
- Kivándorlás. A nagy kivándorlási hullám a két vháb. között. Elsősorban Amerikába. ( A költő úgy tudja, h. apja s ezt a sorsot választotta. ) A félelmet, az ismeretlentől való félelmet emeli ki.
- A munkásság sorsát mutatja be. Alacsonyak a bérek, érdekeiket nem képviseli senki. Azért vannak ilyen sorsban, mert hagyják. Nem tesznek semmi, egy álomvilágba menekülnek: a fröccsbe, vagy mint a szövőlány ételekről álmodik.
- A társadalmat működtető törvényszerűséget fogalmazza meg: ellentét: egymástól való félelem: a szegény fél a gazdagtól és a gazdag fél a szegénytől. Ez fogja össze a társadalmat. Egyik fél sem változtat a helyzeten. Meg kéne botozni a sírt, ahol apja nyugszik, mert ő sem változtatott.
- A nemzeti öntudatot fogalmazza meg. Sorsközösséget vállal mindaz ellenére, amit felsorolt. Magyarságra van szükség.
„ … aki buksi medve
láncon- nekem ezt nem szabad!”
Legyen öntudata, legyen szabad. Számára ez azt jelenti, h. írnia kell és szót emelni.
Versforma: szonettek, higgadt, klasszicizálódott versforma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése