A költői én és a világ viszonya Babits költészetében
Babits Mihály a XX. Század első felében alkotott. Az 1908. jan. 1-jén induló Nyugatnak lett 1929-től a főszerkesztője, ill. az arany nemzedéknek a tagja. A Nyugat Babits haláláig, 1941-ig működött.
Babits Mihály kiemelkedő fordító volt, több regényt is írt (Gólya kalifa, Timár Virgil), jelentősek a tanulmányai ( Tanulmány Adyról, Az ifjú Vörösmarty) és nagy hatásúak a versei.
Első verseskötete a Levelek Írisz koszorújából. A cím programot jelöl. Írisz egy görög istennő, mitológiai alak: a szivárvány megtestesítője. Írisz két tulajdonsága határozza meg a kötetet:
- tünékeny, változékony, mint a szivárvány-Hermész női megfelelője
- mint a szivárvány, Írisz is sokszínű- ezzel az emberi élet és a világ sokszínűségére utal, ez a kötet egyik legfontosabb üzenete
A kötet nyitó verse, nyitó ars poeticája az In Horatium. A címnek két jelentése van: Horatius modorában (stílusában), ill. Horatius ellen.
Babits a világot „főnix-világ”-nak nevezi, ami meghal és újraéled. Tehát a világ állandóan változik, szüntelenül más és ezzel párhuzamosan mi is folyamatosan változunk és így a költészetnek is változnia kell (ars poetica). A világot akarja bemutatni. Célkitűzés:
„Ekként a dal is légyen örökkön új.”
A Kötet zárszavának szánja A lírikus epilógja c. verset. Ez a kötet záró ars poeticája is.
„Csak én birok versemnek hőse lenni”
A tehetetlenség panasza , a valóság és a vágy ellentmondó fezsültsége fogalmazódik meg: csak önmagáról tud énekelni.
„ Vak dióként dióban zárva lenni”- önmaga börtönéből származik. A világ nem rajtunk kívül van, a világ része vagyunk. A világ szubjektív, mert mindenki másképp látja, mindenki a saját világában él; nem megismerhető.
„én vagyok az alany és a tárgy”- a megismerő és a megismerendő, és épp ezért megismerhetetlen a világ.
Az énen kívüli világ léte a versben fokozatosan halványul. Az első versszakban:
„a mindenséget vágyom versbe venni”- itt még világosan beszél a külvilágról.
A második versszakban: „azt hiszem”- kétségbe vonja a külvilág létezését.
A 3. versszakban: „jól tudom”- tagadja az énen kívüli világot.
A vers a mindenséget megismerni vágyó ember kudarcaként értelmezhető. A kutató egyén önmagában ismerte fel a sokszínű világ végtelenségét:
„én vagyok az ómega s az alfa”- a kezdet és a vég. A vers zárása szerint a mindenség azonosult az énnel.
Babits háborús verseinél érezhető, hogy a költő a tiltakozó szerepet veszi fel ( a világgal szemben, a háború ellen). Leghíresebb háborús verse a Húsvét előtt.
A vers rapszodikus (változó hangulatú). Visszatérő képekre épül: malom, tavaszi szél, vér. A malom a háború jelképe, ami mindent felőröl. Őröli az emberiséget és tönkre teszi. A háború kiúttalanságára utal. Azt mondja:
„Ha kiszakad ajkam, akkor is”- akkor is azt dicséri, aki ki meri mondani, hogy béke (és ő mondja ki!).
Amikor kimondja a béke szót a vers nyugodttá válik, rövidebbek lesznek a sorok, rímelni kezd, ütemhangsúlyos lesz a verselése és a versbeszélő T/1. személyű lesz.
A vers első fele ezzel ellentétben E/1. személyű, rímtelen, zaklatott, változó sorhosszúság, időmértékes verselés jellemezte- expresszionista.
A költő a versben tiltakozik a világ, a háború ellen. Békére vágyik és ezért a versben jól megfigyelhető egyfajta érzelmi ingadozás.
Másik háborús verse a Fortissimo. A cím jelentése: legerősebben, leghangosabban. A hangosság célja felébreszteni az alvó Istent közönyéből az asszonyok sírásával és férfiak káromkodásával. A vers végén azonban annak a kudarca fogalmazódik meg, hogy Istent nem lehet felébreszteni. „az ember….. kikelt belőle féreg-módon”- az ember elállatiasodott, alárendelt. Az embernek a fájdalom és a szenvedés marad.
Istent azért akarják felébreszteni, hogy változtasson a világon, mert az emberek sorsa rossz.
Babits szemléletmódja a háború után elkomorodik. Egyik oka a nemzeti sorstragédia (Trianon), a másik az új eszmék megjelenése (kommunizmus, nácizmus, fasizmus). Visszahúzódik, elzárkózik a költő. Ezt jelzi új kötetének a címe: Sziget és tenger. A sziget az elszigetelődés toposza, a tenger a külvilágé. Babits az idillt keresi, a magánélet nyugalmát. Új témákat jelenít meg: szociális érzékenység, humánum védelme. Megváltozik a stílusa: klasszicizálódik, leegyszerűsödik.
Ide tartozik A gazda bekeríti házát c. vers. A versben elkülönül az én saját világa és a külvilág. A saját világa a kert, ide tartozik a föld, a tavasz, az élet, a sün-élet, a kincses tavaly. A költőt a kerítés határolja el a külvilágtól; az ő munkája ez a kerítés-ez jelzi, hogy létezik. A kerítésen belülre csak a napfényt, a levegőt, a szelet engedi, ill. az emlékeket. Teljesen elzárkózik a külvilágtól az új eszmék és a sorstragédia miatt: „sün-életem”. A költő célja, hogy ami fennmaradt a múltból, azt megóvja a jelentől.
Babits később rájön, hogy a költőnek próféta szerepet kell vállalnia. Ez jelenik meg a Jónás könyvében. A történet egy bibliai parafrázis: a bibliai történetet dolgozza fel. A mű műfaja parabola: egy olyan mű, amely vmilyen igazság v. tanítás bizonyítására, illusztrálására szolgál.
A Bibliában Jónás önszántából vetették a tengerbe, nem fordul el Istentől annak ellenére, hogy elnyelte a cethal és az emberek hittek neki. Míg Babits művében erőszakkal vetik a tengerbe (próbál egyezkedni, hogy rakják ki egy szigeten), mert elbújik, szemrehányást tesz Istennek, az emberek nem hittek neki. A Bibliában is és Babitsnál is Jónás feladata a prófétaság, de Babitsnál meg akar menekülni előle. Majd a cet gyomrában jön rá, hogy mi a szerepe. Itt sokkal hosszabb a cethal gyomrában töltött idő. A szenvedésre helyezi a hangsúlyt. Arra a szenvedésre, amin keresztül kell menni ahhoz, hogy elérje célját. Tulajdonképpen a pokolra szállást illusztrálja, ami akkor megy végbe, ha tétovázik, hogy mit tegyen. A belső küzdelmet vetíti ki.
A mű zárása a Bibliában: Ninive megtér, az Úr megbocsát, Jónás prófétál
Zárás Babitsnál: Ninive nem tér meg, az Úr megbocsát, Jónás prófétál
Babits Mihálynak változékony a pályája. A teljes elzárkózástól jut el odáig, hogy a költőnek a prófétálás a szerepe és rájön, hogy ez elől nem menekülhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése