Kölcsey Ferenc

Kölcsey Ferenc (1790 – 1838)

Korai költészete

· ekkori írásai fájdalmat fejeznek ki (gyerekkora miatt)
támogatta egy reklámra kattintással az oldal szerkesztőjét ezzel is példát mutatott másoknak!!! ;)

· szerelmes nem volt igazán, egy általa elképzelt, tökéletes nő után sóvárgott, bár tudta, hogy az életben nem találja meg őt

Elfojtódás (1814)

· a fájdalom kifejezése felkiáltásokkal, kérdésekkel, ismétlésekkel

· hosszúak a mondatok

· a boldogságot megsejti (1-6. sor), de utána rögtön el is veszti

· a fájdalmat, amit érez, nem tudja kifejezni, elfojtja (7-12. sor)

· ellentét van a vágy és a valóság között

· kulcsszó: sírni (ötször fordul elő)

· a főnévi igenév általánosít, személytelenít, időtlenít

· sok (7) tagadószó van à az ő fájdalma a legnagyobb

· szabálytalan a forma, a rímek, ezzel érzelmeket, vágyódást fejez ki à ettől romantikus

· az első hat sor személytelen, itt a jambikus verslábak az uralkodók

· a második hat sor viszont már személyes, itt a trocheus az uralkodó, itt van a legtöbb romantikus kép

Vanitatum vanitas (1823)

· cím jelentése: hiúságok hiúsága (vagy hiábavalóságok hiábavalósága)

· I. versszak:

· felszólít a Biblia olvasására

· a Prédikátor könyve kezdődik így (Vanitatum vanitas...); ezt Salamon király írta: a földön minden hiábavaló

· az első versszak előrevetíti a tanulságot

· II. versszak:

· az emberi élet, világ jelentéktelen

· páratlan sorok: tények leírása

· páros sorok: az előbb leírtak reménytelensége

· III. versszak:

· történelmi tények, személyiségek leírása à őket is semmibe veszi

· IV. versszak:

· az emberi szív fellángolásait is csak pillanatnyi bohóságnak veszi

· V. versszak:

· Szókratész, Cato, Zrínyi küzdelmei hiábavalóak voltak

· a filozófia vívmányait is megtagadja

· ezek szerinte nem tartósak, könnyen összeomolhatnak

· VI. versszak:

· a művészetet, a művészeket lekicsinyli

· vívmányaikat nemcsak semmibe veszi, hanem nevetségessé is teszi

· VII. versszak:

· általánosít, keresi az élet értelmét

· az eddig nagynak vélt dolgok is változnak, elmúlnak, csakúgy, mint a boldogság

· VIII. versszak:

· az emberi életet is elfújhatja egy fuvallat, mint a gyertyát

· halála után az emberből nem marad meg semmi, még az emléke sem

· IX-X. versszak:

· egy lehetséges életforma: közömbösség a világ iránt, lelki nyugodtság

· vissza az első versszakhoz: minden hiábavaló

· jellemző a versre a metaforák, az oximoronok halmozása, az igék hiánya

· műfaja filozofikus óda

· szimultán verselés: versforma kis Himfy-strófa: 8 soros versszakok, 7 vagy 8 szótagos sorok

· rímképlete ababccdd

Hymnus, A magyar nép zivataros századaiból

· 1823. január 22-én írta Szatmárcsekén

· ihlető körülmény: 1822 őszén nemesi ellenállás I. Ferenc intézkedései miatt

· Kölcsey visszahelyezi a költeményt a múltba, beleéli magát egy akkori protestáns prédikátor-költő személyébe, ettől vallásos jellegű a költemény, sajátos történelem-szemléletű

· a 16-17. századi siralmas énekek –jeremiádok– történelemszemléletét követi

· a címben jelöli a műfajt

· keretes szerkezetű, bár a keret a végére megváltozik

· I. versszak:

· rögtön Isten megszólításával kezdi, áldást, segítséget vár el tőle Magyarországnak

· jókedvet, bőséget, oltalmazást kér a népnek, aki már eleget szenvedett idáig

· II-III. versszak:

· dicső történelmi múlt, a honfoglalás utáni évszázadok

· itt Isten a cselekvő: tőle kapták a magyarok a hazát, segített legyőzni a törököket, Mátyásnak bevenni Bécs várát

· IV. versszak:

· változás – egy indulatszóval és egy ellentétes kötőszóval vezeti be (“Hajh, de...”)

· a magyarság bűnös, mert elfordult Istentől, ezért jogosan haragszik, de túlzottan büntet

· először a tatárokat, majd a törököket küldte a magyarok ellen

· V. versszak:

· sokszor legyőzte a magyarságot a török sereg

· ám megjelenik a belső viszály, amit a legnagyobb bűnnek tart

· VI. versszak:

· a szabadságmozgalmakat is elnyomták, a résztvevőknek bujdosniuk kellett

· vérözön, lángtenger: romantikus hatás

· VII. versszak:

· a jelenben vagyunk, ezt hasonlítja a múlttal össze

· bármilyen rossz volt a múlt, a jelen még annál is rosszabb

· múlt és jelen ellentétei: vár ó romhalmaz; kedv/öröm ó halálhörgés/siralom

· megjelenik a nemzethalál gondolata, pesszimizmus

· VIII. versszak:

· már nem áldást, csak szánalmat kér – a szánalom áll kiemelt helyen

· minden sokkal sötétebb, mint az első versszakban: a jókedv, bőség helyén most tengernyi kín áll

· nyolc darab hat vagy hét szótagból álló trocheusi sorok

· kétütemű hetesek, hatosok

· 1844-ben zenésítette meg Erkel Ferenc

Zrínyi dala (1830)

· eredetileg Szobránci dal volt a címe, de átdolgozta

· pesszimista hangulat ß reform-országgyűlés kudarca, ellenzék támadása, magánéleti magány

· a vers: egy vándor és Zrínyi párbeszéde (lehet Kölcsey párbeszéde saját magával)

· a vándor kérdései a dicső múltra vonatkoznak (a valósághoz képest csak ideák); a páratlan strófákban vannak

· a páros strófákban pedig Zrínyi válaszai

· I. versszak:

· a hősi haza keresése a jelenben, hova tűnt a hazaszerető magyar?

· II. versszak:

· kiábrándító válasz: a hősi haza letűnt, a magyarok elfásultak

· III. versszak:

· a harcok színtereit keresi, a magyarok régi hírnevét

· IV. versszak:

· a várakat lerombolták, a hősiesség helyett a gyávaság az úr

· V. versszak:

· a múltat tisztelő, arról példát vevő, küzdeni tudó népet keresi, azt, amelyik tudott előre tervezni

· VI. versszak:

· ez a legkiábrándítóbb: a hősi nép halott

· van ugyan egy olyan nép, amit magyarnak hívnak, ám azonban ez nem azonos a hajdani dicső magyarsággal

· “Vándor, állj meg!” – sírfelirat à nemzethalál

Költészete a 30-as években

· változás Kölcsey szemléletében: a filozófia és a politika optimistábbá teszi, ráébred arra, hogy csak a hazával kell foglalkoznia

· Széchenyi Hitel c. műve váltja ki belőle ezt a szemléletbeli fordulatot

· megjelenik nála az epigramma (Huszt, Emléklapra, Versenyemlékek)

· az évtized második felében ismét pesszimista lesz a hangulata

Huszt (1831)

· Kölcsey valóban járt Huszt váránál 1825-ben

· első 4 sor: romantikus elbeszélés

· utolsó 4 sor: dráma

· disztichonokból áll

· kísérteties hatása van a versnek

· végén felszólítás: “Hass, alkoss, gyarapíts; s a haza fényre derűl!”

Zrínyi második éneke (1838)

· ismét pesszimista, az országgyűlés kudarca miatt

· lezárás lehet kétféle: optimista (megjavul a magyar nemzet) illetve pesszimista (eltűnik)

· dialógus: Zrínyi és a Sors beszélget à mindkettő Kölcsey énje

· a sors már előre meg van írva; Istenhez könyöröghet, befolyásolhatja, de a sors megváltoztathatatlan

· I. versszak:

· fohász a sorshoz: szánja meg a magyar népet

· kánya, kígyó: égi, földi veszélyek, a magyar nép külső ellenségei

· féreg: belső viszály

· senki sem segít a magyarokon, önmagukon kell segíteniük

· arra kéri a sorsot, vezesse ő a magyar népet, mert ha nem, akkor végveszélybe sodródik

· II. versszak:

· sors válasza: adott ő már a magyaroknak esélyt, nem siránkozniuk kellene egyfolytában, hanem tenniük kellene valamit

· bár a sors is aggódik a magyarságért, lemond róla, mert hiábavalónak érzi, hogy bármit tegyen értük

· III. versszak

· Zrínyi ismét szánalmat kér

· kimondja, hogy a belviszály a legnagyobb gond

· a haza anyaként jelenik meg a versben; a magyarok a hazájuk ellen vannak

· végül Zrínyi felháborodottságában kifakad: azt mondja a sorsnak, hogy pusztítsa el a magyar nemzetet, mert nem érdemesek arra, hogy éljenek, túl korcs

· bízik abban, hogy a jövőben talán lesz majd egy másik, jobb magyarság

· IV. versszak:

· a sors végzetszerű: az elkövetett bűnökért bűnhődni kell

· nincs semmiféle remény, teljes nemzethalál

· új jövő fog eljönni, ami vagy pozitív vagy negatív lesz; de mindenképpen más

Prózai munkái

· jobban ír prózában, mint lírában

· Kazinczy nagy hatással van rá: elsajátította a klasszicista esztétikát, lelkes híve lett a nyelvújításnak

· Szemerével megírja 1815-ben a Felelet a mondolatra című gúnyiratot, amivel sok ellenséget szerez

· 1817 után fordulat állt be nála: a romantika hatására elfordult a nyelvújítástól

· az 1826-os értekezésében, a Nemzeti hagyományokban már teljesen a romantika mellett áll

· az eredetiséget sokkal többre tartja, mint a fordításokat; szerinte a magyar irodalom rosszul, idegen mintára fejlődött

· ekkori tanulmányainak témája: a nemzet sorsa (Mohácsi emlékbeszéd) à szükség van olyan irodalomra, ami a nemzeti múlttal foglalkozik

· az 1832 – 35 között írt Országgyűlési napló hiteles történelmi beszámoló, prózai remekmű

· 1835 februárjában írja meg Búcsú az Országos Rendektől című beszédét à itt hangzik el a reformkor későbbi jelmondata: “Jelszavaink valának: haza és haladás!”

Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1834)

· jelentése intelem, buzdítás

· prózai remekmű

· legfőbb tanítása: az ember a közösségé, nem önmagáé, csak akkor lehet boldog, ha tud önzetlenül segíteni másoknak

· kora fiatalságát figyelmezteti, hogy felnőve sok csalódásban lesz részük, de az erényt ekkor se adják fel

· legfontosabb az emberiség és a haza szeretete

· a magyar ifjúságot a közösség szolgálatára kívánja felkészíteni; tanácsai:

· imádd az istenséget!

· törekedj ismeretekre!

· tudj jól szónokolni!

· ismerd tökéletesen anyanyelved!

· ismerj idegen nyelveket!

· olvasd a nagy írók műveit!

· ha írsz, minőségi munkát írj!

· vizsgálja, hogy az erények hogyan valósultak meg a történelemben; szerinte a történelem egy szakadatlan szál, az a bölcs, aki ezt követni tudja

· a fejlődés szükségszerű, az emberiség célja a haladás

Éjszaka-versek

Éjszaka-versek

A költő lelki állapotára jellemző volt, hogy a olyan oldalakon, ahol az ő életéből készültek tételek szívesen rányomott egy az oldalon lévő reklámra, ha már annyit dolgozott vele a tétel írója. nem volt az vírusos sem, csak egy két tallért kapott érte! ;)

A versek közös jellemzője a szorongató magány, a konkrét pontból való elindulás, kóborlás az éjszakában, amely a társadalmi pusztulást mutatja metaforákkal, benne a költő helyzete, ars poeticája.

A költő sajátos lelkiállapotának tükörképei, aki támogatásul kattintott egyet az oldalon egy reklámra!

Egy érzelmi állapot, létezés képek segítségével való megjelenítése van ezekben a versekben.

Komorak a versek.

Motívumkincsében az alkony, az este, az ősz, a tél, a fagy, a nedvesség, a hideg a legjellemzőbb motívumok.

Gondolati versek, tájelemek, külvilágról alkotott gondolatai, művészi én és a társadalom

Magány: hiányérzet, személyes élet

Holt vidék (1932)

- Téli, fagyos, dermedt táj jelenik meg előttünk

- Tárgyias ábrázolással (kövér-homály) szerencsétlen rímek

- Egy népies műdal mintájára készült

- Átverés található benne, nem az idő a zörgő, hanem a levelek zörögnek (zörgő idő)

- Tétlenségi állapot (3. vsz.) és a továbbiakban is az állapotrajzzal folytatódik

- Tárgyias elemek: tó, szőlő, tanya, ól, szobában a parasztok

- Gondolati üzenete: a feudális állapotok a kiszolgáltatottság rajza

- Jelentős szerepe van a hangoknak (ropog, nyikorog) és a csöndnek, a mozdulatlanságnak és a hirtelen mozgásnak

- Költői üzenet közvetetten jut el hozzánk, mintha töprengő parasztok tudatának…

- Kietlen, sivár vidékről beszél, emberi nyomorúságról. Elemei: tanya, omladozó fal, kizárt disznó, ól

- Ez a táj a tárgyszerűségével kötődik a konkrét világhoz

- Gondolati tartalma elvont

- Tájelemre épülő líra

Külvárosi éj (1932)

- Új motívum: az éjszaka

- Jellegzetes szerkezeti elemei:

-megfigyelés

-látvány

-látomás

-képzett társítás (szabad asszociáció)

-írói üzenet megjelenése

- Tájelemekből, leíró elemből indul el

(konkrét valóság elem) + gondolattársítás

- Látszatra tájvers (külváros)

- Konkrét helyzetkép: háló metafóra (leírás)

(fény a hálóját emeli, le a sötétség) sötétedés – alkony

- Hullik a vakolat; mászik a súrolókefe (megszem.)

- A körbenézés motívuma jelenik meg, a körbenézés mozaik darabjai: súrolókefe, fal

- Kitágítja a látószöget (perspektívát), Eljött az éjszaka

„olajos rongyokba jön” gyárak miatt

- A látvány elem a gyár, látomással fog átváltozni

- Gyár => szövőgyár => szövőszéken a szövőnők álma (látomás)

- Csavar gyár, cementgyár, vasgyár (visszhangzó családi kripta)

Képzeletében kriptává alakulnak a gyárak (gyárak ártóhatása, itt dolgoznak a családok)

- Mint lehetséges emberi sorsok jelennek meg a gyárak

- Éjszaka újabb elemei: Macska, éjjeliőr => mozaik

- Megszakítja a látványt egy vonatfüttyel

- Politikai aktivitás (rendőr, munkás, röpcédula)

- Vmiféle készülő holnapról beszél

- Homály, csönd, nedvesség, fény, a nyomor

- Nyomor jelei és képei jelennek meg és utalás arra, hogy ez a lelki és fizikai erőgyűjtésnek az időszaka

- Alapmotívuma a szegénység

Téli éjszaka (1933)

- Elmélkedés a napszak és évszakváltozásról

- Légy fegyelmezett-így kezdődik, felszólítás, önmegszólítás

- Önmegszólító vers

- Magát fegyelmezettségre, a külső és belső zűr-zavarral szemben

- Felméri a világot, amelybe beleszületett és tisztán akarja látni

- Az éjszaka nála filozófiai elmélyülés, a rendszerezés időszaka

- Téli táj jelenik meg előttünk

- Lég finom üvege-hideg levegő

- Téli kép, ember nélküli táj, magány, idegség

- Asszociációja és a valódi kép fonódik itt össze

- Hegyek, tanyák, emberek jönnek (haza)(földmíves)

- Szemlélődés, filozófiai körültekintés

A város peremén

- A költői én és a világ

- Leíró, látkép, helyzetképpel indul (konkrét kép)

- Színhely a külváros

- Jellegzetes József Attilai motívumok találhatók a versben

-a művészi egyén és a külvilág viszonyának a jellemzése

-lerakódás motívuma

víz motívuma

- A munkásosztály „bölcsője” ez a rész

- Egyfajta proletár öntudat

- 2-7. vsz.-ban ennek a munkásosztálynak a léthelyzetéről, öntudatáról, jelenéről, közvetlen környezetéről (gépek-8-10. vsz.) van szó

- A múlt a jelen és a jövő (jellegzetes J.A.-i motívum)

- 11-16. vsz egy győztes világforradalom eljöveteléről beszél

- A rendteremtés tudatos erőként jelenik meg (lélekben történő rendteremtés)

- Keretes szerkezet

- Utolsó vsz. rátekintés az egészre, a művészi látószöget mutatja be, rábízza a hatalmat a proletárokra

A város peremén

Elégia. 1933-ban keletkezett. 1933-as versei az intellektuális József Attilát tükrözik. A város peremén a munkásosztály történelemalakító hivatásáról szól, ezt a költő az emberiség megvalósult, illetve a jövőben lehetséges fejlődése szempontjából értelmezi.

A költeményt olyan módszerrel indítja a költő, mely más hasonló jellegű verseiben (Óda, A Dunánál) is megfigyelhető. A lírai ént környező világszemléleti képét kapjuk a hely („a város peremén”) és az idő („alkony”) megjelölésével. A konkrét kép a „Lelkünkre így ül ez a kor” sorral emelkedik általános szintre, és a lerakódás motívuma az emberi élet minőségének a jelzője lesz.

A költemény leghosszabb, középső szerkezeti része azt a történelmi-társadalmi folyamatot mutatja be tárgyiasítva, melynek során a munkásosztály kialakult. Ennek az „új nép”-nek éppen kifosztottsága, megaláztatása teszi lehetővé, hogy az egész emberiségért lépjen fel, minden emberi törekvést beteljesítsen.

A történelmi visszapillantás végül a jelenhez vezet. A gép szerepének megvilágítása már azt a helyzetet mutatja, amely a múlt eredményeként és a jövő előzményeként kialakult. Az ember létrehozta gép alkotója ellen, fordul, az ember fölé emelkedett. A gépet csak a munkásság képes újra az ember szolgálatába állítani. A kérdő és felkiáltó mondatok sokasága is érezteti, hogy a költemény a tetőpont felé közeledik.

A forradalom nagyarányú szimbolikus jelképét az Internacionálé kezdő szavai vezetik be. Az üzemek fölé emelkedett „kormos, nagy szív” képével a vers himnikus magasságokba emelkedik.

Az új rend megvalósulásával belső átalakulás megy, végbe-erre utal a „megvalósul” és a „tudomásul veszi” kifejezés is: az ember megérti a külső világot és tudatosítja a belső természetet is. Így teljesedik ki az élete. Az „ösztönök”-nek a „termelési erők” mellé rendelése azt is mutatja, hogy a lírai én, nem tud belenyugodni az emberi boldogtalanságba, fontosnak tartja, és politikai programmá teszi az ösztönök harmóniájának emberi igényét is.

A zárlatban újra megjelenik „a város pereme”, de most már olyan térként, ahol az emberiség valóra válthatja lehetőségeit. A világban ugyan folytatódik a korom „hullása”, a „lerakódás”, de a költői én most már a világ tudatos szemlélője, akinek szerepe az emberi belső világban ugyanaz, mint a munkásoké a külsőben: a harmónia megszerkesztése.

Téli éjszaka

Tájvers, ami 1933-ban keletkezett. Az ember és a világmindenség kapcsolatát, a lét és a nemlét vidékeit jeleníti meg. A tájrajzban ember nélküli vidéket látunk. Fegyelmezetten és a megőrzött ésszerűség tisztaságával néz szembe a költő mind a külső, mind a belső világ zűrzavarával, és az értelmes rend teremtésének a vágya vezeti.

A költemény felütése szigorú felszólítás: a következőkben elénk táruló látványt csak erős lélekkel lehet elviselni. Ezután a táj felé fordul a költői szemlélet. Leperzselt föld, hang és ember nélküli, kietlen, jeges vidék. Minden holttá dermedt. A levegő tiszta áttetszőségében a dolgok szerkezetéig látni. A jelenségek ebben a költeményben is kettősértelműek: a „szép embertelenség” az ember nélküli tájra is vonatkozik, és az ember kozmikus magányát is jelenti. Az egész verset áthatja a dinamika. Az ember nélküli táj után az élő emberi világba vezet a vers. Először a távoli hegyek között lévő tanyát látjuk. A hazatérő földműves alakja egyszerre reális és mitikus. Az ember elidegenedett munkájától, eszközeitől, környezetétől.

Ezután ismét perspektívaváltás következik, elhagyjuk a kis tanya világát, és a kép az éjszaka fölszállásával a végtelenbe tágul. A csend világába érkezünk. A téli éj kozmikussá tágul. Már csak az éber tudat működik, az elme ráeszmél a bebörtönözöttség, a lelakatoltság állapotára. Az ész sikeres harca nem oldja fel a szív keserűségét. Visszatér az ember nélküli pusztaság képe is. Aztán feltűnik a tehervonat látványa, és ez ismét visszavezet az emberi világba. Az utolsó sorokban megjelenik a lírai én, és kialakítja sajátos magatartását: éberen virraszt a világ éjszakájában. Átélte az egyén szorongatott magányát társadalmi és világméretekben. Szembenézett az űr közönyös félelmetességével, az elembertelenedett, sivár világgal.