Ady Endre magyarság élménye

Ady Endre magyarság élménye

Ady Endre a XIX. század fordulóján élt. 1877-től 1919-ig a Dualizmus korában. A Nyugat című folyóirat első nemzedékéhez, azaz az „arany nemzedékhez” tartozott. A folyóirat Babits haláláig működött.

Ady magyarság versei a legvitatottabb versei közé tartoznak, mivel különböző korokban különbözőképpen ítélték meg őket. Van, aki túl nacionalistának tartja, de van olyan is, aki azért támadja, mert nem elég nacionalista. Akik támadják, arra hivatkoznak, hogy kemény hangon beszél a magyarságról. Ady célja ezzel, az hogy helyes útra terelje a magyarságot.

Ady sok szempontból a magyar életet sorstragédiaként értelmezi. A magyarságnak alapvető hibákkal és problémákkal kell szembesülnie.

Az első probléma a tenni-nem-tudás problémája, ami akarathiányból fakadó tétlenség. A magyarság képtelen a változtatásra, ennek történelmi, múltbeli okai vannak. Illetve a magyaroknak vezetőre van szüksége, mint egy nyájnak.

Ez megjelenik Ady A kürtösök szava c. versében, ahol a költő a magyar népet a juhokhoz hasonlítja.

„szomorú ember-nyája”

A juhoknak pásztorra van szükségük, a magyaroknak pedig kürtösökre van szükségük, hogy vezessék őket. Vezető nélkül nem tesznek semmit az emberek.

Tehát a magyarokat állatokhoz hasonlítja: olyan állatokhoz, amelyek nyájban, együtt érzik biztonságban magukat. Képtelenek arra, hogy változtassanak és gondolkodjanak.

A kürtösök: a költők vagy azok, akik a népet próbálják helyes útra terelni. A kürtösök nélkül szétszéled a nyáj.

A magyarokat Xerxes gyáva népéhez is hasonlítja: „Ez Xerxes gyáva népe.”

A vers egy kérdéssel zárul, ami bizonytalanságot, befejezetlenséget sugall.

A második probléma a távlathiány. Ady ki akar törni, de Magyarországon nem lehet távlatokban gondolkodni, nem lehet kitörni és nem lehet a jövőbe látni. A távlathiány is történelmi múltból fakad.

Ennek a leírása figyelhető meg a Nekünk Mohács kell és a A fajok cirkuszában c. versekben.

Mohács a széthúzás szimbóluma, mert a magyarok nem fogtak össze a törökök ellen. Ez a magyarság legnagyobb sorstragédiája, hiszen Mo. elveszíti függetlenségét (1918-ig) ill. Mohácsot követően soha többet nem áll helyre az önálló nagy történelmi Mo.

A Nekünk Mohács kell c. verset fordított himnusznak is szokták nevezni. Kölcsey arra kéri Istent, hogy áldja meg a magyart, hogy a magyarság fennmaradjon, Ady pedig azt kéri, hogy ne hagyja nyugodni a népet.

Egy paradoxonra épül a vers: Mo. a sorscsapások viszik előre. A magyarságban nincs meg az összefogás. A magyarokat „Cigány-népek langy szívű sihederje”-nek nevezi a költő a tétlenség, a belső elszántság hiánya miatt.

Vállalja a sorsközösséget, nem egy külső támadás ez:

„ Én magyarnak születtem!”

A fajok cirkuszában c. versben a legjelentősebb kulcsszavak a „más” és a „múlt”. A magyar lét a múltban él, céltalan, „másolt élet”. Nincsenek saját céljaink, mindig más országokat, életeket akarunk utánozni, lemásolni.

A cím arra utal, hogy a magyarság elveszik a többi faj között. A cirkusz az egész világ jelképe, ahonnan a magyarságnak a komikus bohóc szerepe jut; a pusztulás is komikus, mert mindent másolunk, nincs saját gondolatunk.

A magyarság „Húsvéttalan”: nem tud megváltódni és feltámadni. Emiatt érez Ady szomorúságot.

A harmadik probléma, hogy Mo. a senki országa. Ezt jól mutatja a Lovatlan Szent György c. vers. A vers hőse Szent György, a sárkányölő. A sárkány a gonosz szimbóluma, akit Szent György legyőz.

A vers azt sugallja, hogy mindenkinek önmaga sárkányával kell megküzdenie.

A ló jelképezi a dicsőséget; fontos eszköz ahhoz, hogy a harcot megvívja.

A költő önmagát nevezi lovatlan Szent Györgynek, mert harcolni akar a magyarságért, de már a lovát is elvesztette. Vagy észre sem veszik a küzdelmét, vagy ha észre is veszik, nem foglalkoznak vele.

Szükségszerűen kudarcba fullad a vállalkozása.

„Megdöglök gyászos kacajjal” ->a megdöglés rosszabb a meghalásnál: az akkori Mo.-on meghalni sem lehet méltósággal, csak megdögleni lehet.

„Vár a nagyszerű halál” –írja Vörösmarty. De ma már ez nincs.

A föl-földobott kőben megjelenik a determináció. A vers alapszimbóluma a kő. A kő utal a determinációra. (determináció: a lét eleve meghatározott)

Ahogy a követ mindig visszahúzza a gravitáció, úgy Adyt is mindig visszahozza magyarsága. A magyar nem tudja külföldön jól érezni magát, a hűség mindig visszaszólítja.

Külföld: „Messze tornyok”

Mo.: „Kicsi országom”, „por”

Külföldhöz köti az elvágyódás, az észérv, hogy ott jobban élhet, kitörhet, de mégis visszatér. Ez az ellentét adja a vers belső feszültségét.

Ady önmagát Mo.-hoz hasonlítja és próbálja ostorozó magatartással változtatni Mo.-ot. A magyarság egy sors, magyarnak lenni küldetés.