Katona József : Bánk bán 2

Katona József: Bánk bán

Már korán felébred Katona érdeklődése a történelem iránt (István tragédiája). A legnagyobb magyar nemzeti dráma költője, főművét, a Bánk bánt 1815-ben egy kolozsvári drámapályázatra írta. Később átírta, így 1819-ben készült el vele véglegesen.

A szereplők egy része valódi történelmi személyiség (Bánk bán, Gertrudis, II. Endre, Ottó, Endre fiai), másik része kitalált alakok (Tiborc, Izidóra, Biberach, Petúr bán, Soma). A történet középpontjában az uralkodó és alattvaló közötti összecsapás a nemzet önállóságáért, a XIII. században. A cenzúra nem engedélyezte a színpadi előadását, csak nyomtatásban jelenhetett meg.

A drámában a fő konfliktust a két főszereplő, Bánk és Gertrudis királyné összecsapása adja. Bánkra óriási terhek nehezednek: országjárása során személyesen tapasztalta a nyomort és az elégedetlenséget, a királyi várban pedig látja a fényűzést. Tiborc képviseli a kiszolgáltatott helyzetű népet, Petúr bán pedig a főnemesség körében lázadást kezdeményez. Bánk a király helyettese, míg a király távol van az ország határain kívül, a bán felelős az ország ügyeiért, sorsáért. Feladata a mű egészében a szabadság és a becsület védelme, illetve ennek helyreállítása. Ezt azonban csak a királyi udvarban véghezvitt változtatásokkal tudja teljesíteni. Ám tisztségéből adódó kötelességeivel együtt családfői feladatait is el kell látnia. Két fő motívum, a haza és felesége, Melinda sérelme felváltva jelentkezik Bánk lelkében, és vezérlik a bosszúállás felé. Meg kell mentenie a haza és felesége becsületével együtt a maga becsületét is. Fegyelmezetten, ám határozottan rója a királynéra az uralkodó vádjait, aki tőrrel indul felé, de Bánk a dulakodásban Gertrudist leszúrja. Elszántan, magabiztosan áll a hazaérkező király elé és bevallja bűnét. Ekkor behozzák Melinda holttestét, amely Bánk és Endre sorspárhuzamát jelzi. A királynak egyrészt Bánk tettét kell büntetnie, másrészt felesége bűnösségével kell szembenéznie. Endre számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy a királyné a hazának méltatlan uralkodója volt. Érzi, hogy Isten már megbüntette helyette felesége gyilkosát.

A dráma szerkezete: ajánlással indul, Kecskemét város tanácsának ajánlja; jegyzés (a mű keletkezési körülményei); szereplők, dátum, helyszín (XIII. század, II. András uralkodásának kora, az esztergomi királyi palotában játszódik).

-- prológus: Ottó herceg, a királyné öccse elárulja Biberachnak, hogy Melindának udvarol.

1. szakasz: a királyné bálján nyilvánvalóvá válik az ellentét a magyar főurak és az idegen udvaroncok között; Petúr bán összeesküvést sző

2. szakasz: Petúr házában tanácskoznak az összegyűlt főnemesek, Bánkot is meghívják

3. szakasz: a meggyalázott Melinda férje bocsánatáért könyörög, aki elátkozza gyermeküket; Melinda eszét veszti; Tiborc panaszkodik Bánknak; Biberach meghal

4. szakasz: (tetőpont) Gertrudis hatalmi terveit szövögeti; Mikhal megpróbálja meggyőzni a királynét uralkodása helytelenségéről; Bánk felelősségre vonja a királynét, majd leszúrja; a hazatérő király szembetalálja magát a zendülő főurakkal

5. szakasz: A királyi udvar gyászol; Solom leverte a lázadást és elfogta Petúrt; Bánk bevallja tettét; a király belátja feleségének bűnösségét

A mű legfőbb gondolatai:

- a zsarnokság tűrhetetlen, a nemzet függetlenségét ki kell vívni

- a nemzeti függetlenséget csak erőszak útján lehet elérni

- a nemzeti függetlenség ügyét csakis nemzeti összefogás viheti sikerre, s ebben a népnek is részt kell vennie

- a jobbágyság elviselhetetlen helyzetén változtatni kell

- a „jó király" illúziója

A dráma nyelvezete nehézkes, nyelvújítás előtti.

A szereplők jellemzése:

a.) Bánk bán:

– Nádor: A király után az ország első embere. Endre távollétében ő a felelős az ország nyugalmáért, rendjének biztosításáért. Ez a szerep arra kényszeríti, hogy felülemelkedjen a konfliktuson, s személyében jelképezze az ország egységét.

– Magyar: Országjárása során megismerkedik a nemzet sorsával, a bizonytalansággal, feszültséggel, melyet a Merániak túlbuzgalma, hatalmi dominanciája és érzéketlensége okoz. Ezt az élményt erősíti fel Petúr, ki a nemesség elnyomatását, hatalomból való kiszorítását sérelmezi. Tiborc pedig a parasztság megnyomoríttatásáról beszél nagymonológjában. Ez a szerep a békétlenekhez köti, kötné Bánkot.

– Férfi, férj: Ottó terve ill. annak megvalósulása a legszemélyesebb mivoltában, szerepében sérti Bánkot, s ez ismét a Merániak elleni fellépést sürgeti.

A bánki késlekedés oka tehát a szerepek egyensúlyt teremtő voltából fakad. Ez az egyensúly azonban rendkívül ingatag, feszültségekkel teli, s bármilyen váratlan mozzanat kibillentheti, felboríthatja. Lélektanilag tehát hiteles, hogy a 4. szakaszban látszólag indokolatlanul következik be a gyilkosság, Gertrudis és Bánk vitája felborítja a szerepek egyensúlyát.

b.) Gertrudis:

– Királyné: Bár nem közjogi méltóság, a szerep mégis megköveteli az önfegyelmet, a mérsékletet, az önkorlátozást. E szerepében el is utasítja Ottó tervét. Katona többször is királynőként aposztrofálja (=minősíti), ha nem elírásról van szó, jelzi Gertrudis szerepzavarát, hatalomvágyát.

– Meráni: A nemzeti tragédia értékrendjéből következik, hogy a haza, mint legfontosabb érték, a Merániak tetteit is motiválja, így érthető, hogy Gertrudis a hazájabeliekhez húz, az ő érdekeit képviseli. A gyilkosság közvetlen kiváltó oka, hogy Bánk a Merániakra tesz sértő megjegyzést, erre ránt tőrt Gertrudis.

– Nő, asszony, rokon: Ez a szerep Ottó mellé állítja.

A konfliktus azonban nem szűkíthető le a két főszereplőre, sőt nem egyszerűsíthető le a különböző körök összeütközésére. Katona legnagyobb művészi erénye, hogy shakespeare-i minta nyomán minden szereplő mögé teljes életet, életutat rajzol, megteremtve azt a drámai szituációt, melyben az egyes szereplők megnyilatkozhatnak, s így teljes személyiségükkel vehetnek részt a drámai cselekményben.

c.) Petúr: Történeti alak. Egyes források szerint a királyné gyilkosa. Királypárti, Endre mellett áll. A békétlenek vezére, ő hívja vissza Bánkot. A hagyományos értelmezésben ő a rebellis, a “vértolulásos” magyar, aki csupán a nemesi osztályérdekeket képviseli. Valójában azonban reálpolitikus, az események őt igazolják, anélkül azonban, hogy Bánk egyéni tette megkapná a közösségi felhatalmazást. Ezért átkozza meg utolsó szavaival az “alattomos gyilkost”.

d.) Tiborc: Fiktív alak. Nagymonológjából kiderül, hogy nem nincstelen, hanem telkes paraszt. Van mit veszítenie a Merániak uralma alatt. Patriarkális viszony fűzi a címszereplőhöz, akinek már atyját is szolgálta, sőt ő mentette meg életüket (lásd: sebhely a homlokán). Öntudatát jelzi, hogy elutasítja Bánk adományát, hiszen a pénzzel mindenkin úgysem tudna segíteni.

e.) Bojóthiak: Mikhál, Simon – menekültek Spanyolországból, belviszályok és az arab támadás miatt. Simonnak 7 fia van, ez a 7 törzset, nemzetséget jelképezi, a jövendő új honfoglalás jelképei. A Bojóthiak sorsa, a befogadás gesztusa a Szent István-i befogadónemzet koncepciót tükrözi, másrészt analógiás a sorsuk a lehetséges magyar nemzethalállal, a hazájában számkivetetté vált nemzet jelképével.

f.) Biberach: Ottó szövetségese. Dramaturgiai szerepe: az intrikus. Tetteit, világszemléletét két tényező motiválja:
– a hazátlanság; nem kötődik egyetlen közösséghez sem, számára “ott a haza, ahol a haszon”.
– a család hiánya; anyja meghal, apja nem kedveli.
A nemzeti dráma két legfontosabb értékét nem birtokolja.

g.) Izidóra: Türingiai lány, Gertrudis hozza udvarába. Szerelmes Ottóba viszonzatlanul. Az uralkodó káosz láttán vissza akar térni hazájába, Gertrudis nem engedi. Valójában “cseregyerek”, Gertrudis lánya helyett van itt. (Gertrudis és Endre lánya: Árpádházi Szent Erzsébet.)

h.) Ottó: Gertrudis öccse. Fülöp király gyilkosa. Magyarországra menekül, nővére védelme alatt áll. Beleszeret Melindába. Tragikus vétség:
– a szerelem egyoldalú
– erőszakkal valósítható meg, megsértve a család szentségét

i.) Melinda: Drámai szerepköre a naiva. Vidékről kerül föl az udvarba, természetes kedvessége félreérthető Ottó számára. Férje nem áll ki egyértelműen mellette, Bánk tragikus vétsége az is, hogy eltaszítja magától Melindát.