Kölcsey Ferenc

Kölcsey Ferenc (1790 – 1838)

Korai költészete

· ekkori írásai fájdalmat fejeznek ki (gyerekkora miatt)
támogatta egy reklámra kattintással az oldal szerkesztőjét ezzel is példát mutatott másoknak!!! ;)

· szerelmes nem volt igazán, egy általa elképzelt, tökéletes nő után sóvárgott, bár tudta, hogy az életben nem találja meg őt

Elfojtódás (1814)

· a fájdalom kifejezése felkiáltásokkal, kérdésekkel, ismétlésekkel

· hosszúak a mondatok

· a boldogságot megsejti (1-6. sor), de utána rögtön el is veszti

· a fájdalmat, amit érez, nem tudja kifejezni, elfojtja (7-12. sor)

· ellentét van a vágy és a valóság között

· kulcsszó: sírni (ötször fordul elő)

· a főnévi igenév általánosít, személytelenít, időtlenít

· sok (7) tagadószó van à az ő fájdalma a legnagyobb

· szabálytalan a forma, a rímek, ezzel érzelmeket, vágyódást fejez ki à ettől romantikus

· az első hat sor személytelen, itt a jambikus verslábak az uralkodók

· a második hat sor viszont már személyes, itt a trocheus az uralkodó, itt van a legtöbb romantikus kép

Vanitatum vanitas (1823)

· cím jelentése: hiúságok hiúsága (vagy hiábavalóságok hiábavalósága)

· I. versszak:

· felszólít a Biblia olvasására

· a Prédikátor könyve kezdődik így (Vanitatum vanitas...); ezt Salamon király írta: a földön minden hiábavaló

· az első versszak előrevetíti a tanulságot

· II. versszak:

· az emberi élet, világ jelentéktelen

· páratlan sorok: tények leírása

· páros sorok: az előbb leírtak reménytelensége

· III. versszak:

· történelmi tények, személyiségek leírása à őket is semmibe veszi

· IV. versszak:

· az emberi szív fellángolásait is csak pillanatnyi bohóságnak veszi

· V. versszak:

· Szókratész, Cato, Zrínyi küzdelmei hiábavalóak voltak

· a filozófia vívmányait is megtagadja

· ezek szerinte nem tartósak, könnyen összeomolhatnak

· VI. versszak:

· a művészetet, a művészeket lekicsinyli

· vívmányaikat nemcsak semmibe veszi, hanem nevetségessé is teszi

· VII. versszak:

· általánosít, keresi az élet értelmét

· az eddig nagynak vélt dolgok is változnak, elmúlnak, csakúgy, mint a boldogság

· VIII. versszak:

· az emberi életet is elfújhatja egy fuvallat, mint a gyertyát

· halála után az emberből nem marad meg semmi, még az emléke sem

· IX-X. versszak:

· egy lehetséges életforma: közömbösség a világ iránt, lelki nyugodtság

· vissza az első versszakhoz: minden hiábavaló

· jellemző a versre a metaforák, az oximoronok halmozása, az igék hiánya

· műfaja filozofikus óda

· szimultán verselés: versforma kis Himfy-strófa: 8 soros versszakok, 7 vagy 8 szótagos sorok

· rímképlete ababccdd

Hymnus, A magyar nép zivataros századaiból

· 1823. január 22-én írta Szatmárcsekén

· ihlető körülmény: 1822 őszén nemesi ellenállás I. Ferenc intézkedései miatt

· Kölcsey visszahelyezi a költeményt a múltba, beleéli magát egy akkori protestáns prédikátor-költő személyébe, ettől vallásos jellegű a költemény, sajátos történelem-szemléletű

· a 16-17. századi siralmas énekek –jeremiádok– történelemszemléletét követi

· a címben jelöli a műfajt

· keretes szerkezetű, bár a keret a végére megváltozik

· I. versszak:

· rögtön Isten megszólításával kezdi, áldást, segítséget vár el tőle Magyarországnak

· jókedvet, bőséget, oltalmazást kér a népnek, aki már eleget szenvedett idáig

· II-III. versszak:

· dicső történelmi múlt, a honfoglalás utáni évszázadok

· itt Isten a cselekvő: tőle kapták a magyarok a hazát, segített legyőzni a törököket, Mátyásnak bevenni Bécs várát

· IV. versszak:

· változás – egy indulatszóval és egy ellentétes kötőszóval vezeti be (“Hajh, de...”)

· a magyarság bűnös, mert elfordult Istentől, ezért jogosan haragszik, de túlzottan büntet

· először a tatárokat, majd a törököket küldte a magyarok ellen

· V. versszak:

· sokszor legyőzte a magyarságot a török sereg

· ám megjelenik a belső viszály, amit a legnagyobb bűnnek tart

· VI. versszak:

· a szabadságmozgalmakat is elnyomták, a résztvevőknek bujdosniuk kellett

· vérözön, lángtenger: romantikus hatás

· VII. versszak:

· a jelenben vagyunk, ezt hasonlítja a múlttal össze

· bármilyen rossz volt a múlt, a jelen még annál is rosszabb

· múlt és jelen ellentétei: vár ó romhalmaz; kedv/öröm ó halálhörgés/siralom

· megjelenik a nemzethalál gondolata, pesszimizmus

· VIII. versszak:

· már nem áldást, csak szánalmat kér – a szánalom áll kiemelt helyen

· minden sokkal sötétebb, mint az első versszakban: a jókedv, bőség helyén most tengernyi kín áll

· nyolc darab hat vagy hét szótagból álló trocheusi sorok

· kétütemű hetesek, hatosok

· 1844-ben zenésítette meg Erkel Ferenc

Zrínyi dala (1830)

· eredetileg Szobránci dal volt a címe, de átdolgozta

· pesszimista hangulat ß reform-országgyűlés kudarca, ellenzék támadása, magánéleti magány

· a vers: egy vándor és Zrínyi párbeszéde (lehet Kölcsey párbeszéde saját magával)

· a vándor kérdései a dicső múltra vonatkoznak (a valósághoz képest csak ideák); a páratlan strófákban vannak

· a páros strófákban pedig Zrínyi válaszai

· I. versszak:

· a hősi haza keresése a jelenben, hova tűnt a hazaszerető magyar?

· II. versszak:

· kiábrándító válasz: a hősi haza letűnt, a magyarok elfásultak

· III. versszak:

· a harcok színtereit keresi, a magyarok régi hírnevét

· IV. versszak:

· a várakat lerombolták, a hősiesség helyett a gyávaság az úr

· V. versszak:

· a múltat tisztelő, arról példát vevő, küzdeni tudó népet keresi, azt, amelyik tudott előre tervezni

· VI. versszak:

· ez a legkiábrándítóbb: a hősi nép halott

· van ugyan egy olyan nép, amit magyarnak hívnak, ám azonban ez nem azonos a hajdani dicső magyarsággal

· “Vándor, állj meg!” – sírfelirat à nemzethalál

Költészete a 30-as években

· változás Kölcsey szemléletében: a filozófia és a politika optimistábbá teszi, ráébred arra, hogy csak a hazával kell foglalkoznia

· Széchenyi Hitel c. műve váltja ki belőle ezt a szemléletbeli fordulatot

· megjelenik nála az epigramma (Huszt, Emléklapra, Versenyemlékek)

· az évtized második felében ismét pesszimista lesz a hangulata

Huszt (1831)

· Kölcsey valóban járt Huszt váránál 1825-ben

· első 4 sor: romantikus elbeszélés

· utolsó 4 sor: dráma

· disztichonokból áll

· kísérteties hatása van a versnek

· végén felszólítás: “Hass, alkoss, gyarapíts; s a haza fényre derűl!”

Zrínyi második éneke (1838)

· ismét pesszimista, az országgyűlés kudarca miatt

· lezárás lehet kétféle: optimista (megjavul a magyar nemzet) illetve pesszimista (eltűnik)

· dialógus: Zrínyi és a Sors beszélget à mindkettő Kölcsey énje

· a sors már előre meg van írva; Istenhez könyöröghet, befolyásolhatja, de a sors megváltoztathatatlan

· I. versszak:

· fohász a sorshoz: szánja meg a magyar népet

· kánya, kígyó: égi, földi veszélyek, a magyar nép külső ellenségei

· féreg: belső viszály

· senki sem segít a magyarokon, önmagukon kell segíteniük

· arra kéri a sorsot, vezesse ő a magyar népet, mert ha nem, akkor végveszélybe sodródik

· II. versszak:

· sors válasza: adott ő már a magyaroknak esélyt, nem siránkozniuk kellene egyfolytában, hanem tenniük kellene valamit

· bár a sors is aggódik a magyarságért, lemond róla, mert hiábavalónak érzi, hogy bármit tegyen értük

· III. versszak

· Zrínyi ismét szánalmat kér

· kimondja, hogy a belviszály a legnagyobb gond

· a haza anyaként jelenik meg a versben; a magyarok a hazájuk ellen vannak

· végül Zrínyi felháborodottságában kifakad: azt mondja a sorsnak, hogy pusztítsa el a magyar nemzetet, mert nem érdemesek arra, hogy éljenek, túl korcs

· bízik abban, hogy a jövőben talán lesz majd egy másik, jobb magyarság

· IV. versszak:

· a sors végzetszerű: az elkövetett bűnökért bűnhődni kell

· nincs semmiféle remény, teljes nemzethalál

· új jövő fog eljönni, ami vagy pozitív vagy negatív lesz; de mindenképpen más

Prózai munkái

· jobban ír prózában, mint lírában

· Kazinczy nagy hatással van rá: elsajátította a klasszicista esztétikát, lelkes híve lett a nyelvújításnak

· Szemerével megírja 1815-ben a Felelet a mondolatra című gúnyiratot, amivel sok ellenséget szerez

· 1817 után fordulat állt be nála: a romantika hatására elfordult a nyelvújítástól

· az 1826-os értekezésében, a Nemzeti hagyományokban már teljesen a romantika mellett áll

· az eredetiséget sokkal többre tartja, mint a fordításokat; szerinte a magyar irodalom rosszul, idegen mintára fejlődött

· ekkori tanulmányainak témája: a nemzet sorsa (Mohácsi emlékbeszéd) à szükség van olyan irodalomra, ami a nemzeti múlttal foglalkozik

· az 1832 – 35 között írt Országgyűlési napló hiteles történelmi beszámoló, prózai remekmű

· 1835 februárjában írja meg Búcsú az Országos Rendektől című beszédét à itt hangzik el a reformkor későbbi jelmondata: “Jelszavaink valának: haza és haladás!”

Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1834)

· jelentése intelem, buzdítás

· prózai remekmű

· legfőbb tanítása: az ember a közösségé, nem önmagáé, csak akkor lehet boldog, ha tud önzetlenül segíteni másoknak

· kora fiatalságát figyelmezteti, hogy felnőve sok csalódásban lesz részük, de az erényt ekkor se adják fel

· legfontosabb az emberiség és a haza szeretete

· a magyar ifjúságot a közösség szolgálatára kívánja felkészíteni; tanácsai:

· imádd az istenséget!

· törekedj ismeretekre!

· tudj jól szónokolni!

· ismerd tökéletesen anyanyelved!

· ismerj idegen nyelveket!

· olvasd a nagy írók műveit!

· ha írsz, minőségi munkát írj!

· vizsgálja, hogy az erények hogyan valósultak meg a történelemben; szerinte a történelem egy szakadatlan szál, az a bölcs, aki ezt követni tudja

· a fejlődés szükségszerű, az emberiség célja a haladás