Kölcsey Ferenc (1790 – 1838)
Korai költészete
· ekkori írásai fájdalmat fejeznek ki (gyerekkora miatt)támogatta egy reklámra kattintással az oldal szerkesztőjét ezzel is példát mutatott másoknak!!! ;)
· szerelmes nem volt igazán, egy általa elképzelt, tökéletes nő után sóvárgott, bár tudta, hogy az életben nem találja meg őt
Elfojtódás (1814)
· a fájdalom kifejezése felkiáltásokkal, kérdésekkel, ismétlésekkel
· hosszúak a mondatok
· a boldogságot megsejti (1-6. sor), de utána rögtön el is veszti
· a fájdalmat, amit érez, nem tudja kifejezni, elfojtja (7-12. sor)
· ellentét van a vágy és a valóság között
· kulcsszó: sírni (ötször fordul elő)
· a főnévi igenév általánosít, személytelenít, időtlenít
· sok (7) tagadószó van à az ő fájdalma a legnagyobb
· szabálytalan a forma, a rímek, ezzel érzelmeket, vágyódást fejez ki à ettől romantikus
· az első hat sor személytelen, itt a jambikus verslábak az uralkodók
· a második hat sor viszont már személyes, itt a trocheus az uralkodó, itt van a legtöbb romantikus kép
Vanitatum vanitas (1823)
· cím jelentése: hiúságok hiúsága (vagy hiábavalóságok hiábavalósága)
· I. versszak:
· felszólít a Biblia olvasására
· a Prédikátor könyve kezdődik így (Vanitatum vanitas...); ezt Salamon király írta: a földön minden hiábavaló
· az első versszak előrevetíti a tanulságot
· II. versszak:
· az emberi élet, világ jelentéktelen
· páratlan sorok: tények leírása
· páros sorok: az előbb leírtak reménytelensége
· III. versszak:
· történelmi tények, személyiségek leírása à őket is semmibe veszi
· IV. versszak:
· az emberi szív fellángolásait is csak pillanatnyi bohóságnak veszi
· V. versszak:
· Szókratész, Cato, Zrínyi küzdelmei hiábavalóak voltak
· a filozófia vívmányait is megtagadja
· ezek szerinte nem tartósak, könnyen összeomolhatnak
· VI. versszak:
· a művészetet, a művészeket lekicsinyli
· vívmányaikat nemcsak semmibe veszi, hanem nevetségessé is teszi
· VII. versszak:
· általánosít, keresi az élet értelmét
· az eddig nagynak vélt dolgok is változnak, elmúlnak, csakúgy, mint a boldogság
· VIII. versszak:
· az emberi életet is elfújhatja egy fuvallat, mint a gyertyát
· halála után az emberből nem marad meg semmi, még az emléke sem
· IX-X. versszak:
· egy lehetséges életforma: közömbösség a világ iránt, lelki nyugodtság
· vissza az első versszakhoz: minden hiábavaló
· jellemző a versre a metaforák, az oximoronok halmozása, az igék hiánya
· műfaja filozofikus óda
· szimultán verselés: versforma kis Himfy-strófa: 8 soros versszakok, 7 vagy 8 szótagos sorok
· rímképlete ababccdd
Hymnus, A magyar nép zivataros századaiból
· 1823. január 22-én írta Szatmárcsekén
· ihlető körülmény: 1822 őszén nemesi ellenállás I. Ferenc intézkedései miatt
· Kölcsey visszahelyezi a költeményt a múltba, beleéli magát egy akkori protestáns prédikátor-költő személyébe, ettől vallásos jellegű a költemény, sajátos történelem-szemléletű
· a 16-17. századi siralmas énekek –jeremiádok– történelemszemléletét követi
· a címben jelöli a műfajt
· keretes szerkezetű, bár a keret a végére megváltozik
· I. versszak:
· rögtön Isten megszólításával kezdi, áldást, segítséget vár el tőle Magyarországnak
· jókedvet, bőséget, oltalmazást kér a népnek, aki már eleget szenvedett idáig
· II-III. versszak:
· dicső történelmi múlt, a honfoglalás utáni évszázadok
· itt Isten a cselekvő: tőle kapták a magyarok a hazát, segített legyőzni a törököket, Mátyásnak bevenni Bécs várát
· IV. versszak:
· változás – egy indulatszóval és egy ellentétes kötőszóval vezeti be (“Hajh, de...”)
· a magyarság bűnös, mert elfordult Istentől, ezért jogosan haragszik, de túlzottan büntet
· először a tatárokat, majd a törököket küldte a magyarok ellen
· V. versszak:
· sokszor legyőzte a magyarságot a török sereg
· ám megjelenik a belső viszály, amit a legnagyobb bűnnek tart
· VI. versszak:
· a szabadságmozgalmakat is elnyomták, a résztvevőknek bujdosniuk kellett
· vérözön, lángtenger: romantikus hatás
· VII. versszak:
· a jelenben vagyunk, ezt hasonlítja a múlttal össze
· bármilyen rossz volt a múlt, a jelen még annál is rosszabb
· múlt és jelen ellentétei: vár ó romhalmaz; kedv/öröm ó halálhörgés/siralom
· megjelenik a nemzethalál gondolata, pesszimizmus
· VIII. versszak:
· már nem áldást, csak szánalmat kér – a szánalom áll kiemelt helyen
· minden sokkal sötétebb, mint az első versszakban: a jókedv, bőség helyén most tengernyi kín áll
· nyolc darab hat vagy hét szótagból álló trocheusi sorok
· kétütemű hetesek, hatosok
· 1844-ben zenésítette meg Erkel Ferenc
Zrínyi dala (1830)
· eredetileg Szobránci dal volt a címe, de átdolgozta
· pesszimista hangulat ß reform-országgyűlés kudarca, ellenzék támadása, magánéleti magány
· a vers: egy vándor és Zrínyi párbeszéde (lehet Kölcsey párbeszéde saját magával)
· a vándor kérdései a dicső múltra vonatkoznak (a valósághoz képest csak ideák); a páratlan strófákban vannak
· a páros strófákban pedig Zrínyi válaszai
· I. versszak:
· a hősi haza keresése a jelenben, hova tűnt a hazaszerető magyar?
· II. versszak:
· kiábrándító válasz: a hősi haza letűnt, a magyarok elfásultak
· III. versszak:
· a harcok színtereit keresi, a magyarok régi hírnevét
· IV. versszak:
· a várakat lerombolták, a hősiesség helyett a gyávaság az úr
· V. versszak:
· a múltat tisztelő, arról példát vevő, küzdeni tudó népet keresi, azt, amelyik tudott előre tervezni
· VI. versszak:
· ez a legkiábrándítóbb: a hősi nép halott
· van ugyan egy olyan nép, amit magyarnak hívnak, ám azonban ez nem azonos a hajdani dicső magyarsággal
· “Vándor, állj meg!” – sírfelirat à nemzethalál
Költészete a 30-as években
· változás Kölcsey szemléletében: a filozófia és a politika optimistábbá teszi, ráébred arra, hogy csak a hazával kell foglalkoznia
· Széchenyi Hitel c. műve váltja ki belőle ezt a szemléletbeli fordulatot
· megjelenik nála az epigramma (Huszt, Emléklapra, Versenyemlékek)
· az évtized második felében ismét pesszimista lesz a hangulata
Huszt (1831)
· Kölcsey valóban járt Huszt váránál 1825-ben
· első 4 sor: romantikus elbeszélés
· utolsó 4 sor: dráma
· disztichonokból áll
· kísérteties hatása van a versnek
· végén felszólítás: “Hass, alkoss, gyarapíts; s a haza fényre derűl!”
Zrínyi második éneke (1838)
· ismét pesszimista, az országgyűlés kudarca miatt
· lezárás lehet kétféle: optimista (megjavul a magyar nemzet) illetve pesszimista (eltűnik)
· dialógus: Zrínyi és a Sors beszélget à mindkettő Kölcsey énje
· a sors már előre meg van írva; Istenhez könyöröghet, befolyásolhatja, de a sors megváltoztathatatlan
· I. versszak:
· fohász a sorshoz: szánja meg a magyar népet
· kánya, kígyó: égi, földi veszélyek, a magyar nép külső ellenségei
· féreg: belső viszály
· senki sem segít a magyarokon, önmagukon kell segíteniük
· arra kéri a sorsot, vezesse ő a magyar népet, mert ha nem, akkor végveszélybe sodródik
· II. versszak:
· sors válasza: adott ő már a magyaroknak esélyt, nem siránkozniuk kellene egyfolytában, hanem tenniük kellene valamit
· bár a sors is aggódik a magyarságért, lemond róla, mert hiábavalónak érzi, hogy bármit tegyen értük
· III. versszak
· Zrínyi ismét szánalmat kér
· kimondja, hogy a belviszály a legnagyobb gond
· a haza anyaként jelenik meg a versben; a magyarok a hazájuk ellen vannak
· végül Zrínyi felháborodottságában kifakad: azt mondja a sorsnak, hogy pusztítsa el a magyar nemzetet, mert nem érdemesek arra, hogy éljenek, túl korcs
· bízik abban, hogy a jövőben talán lesz majd egy másik, jobb magyarság
· IV. versszak:
· a sors végzetszerű: az elkövetett bűnökért bűnhődni kell
· nincs semmiféle remény, teljes nemzethalál
· új jövő fog eljönni, ami vagy pozitív vagy negatív lesz; de mindenképpen más
Prózai munkái
· jobban ír prózában, mint lírában
· Kazinczy nagy hatással van rá: elsajátította a klasszicista esztétikát, lelkes híve lett a nyelvújításnak
· Szemerével megírja 1815-ben a Felelet a mondolatra című gúnyiratot, amivel sok ellenséget szerez
· 1817 után fordulat állt be nála: a romantika hatására elfordult a nyelvújítástól
· az 1826-os értekezésében, a Nemzeti hagyományokban már teljesen a romantika mellett áll
· az eredetiséget sokkal többre tartja, mint a fordításokat; szerinte a magyar irodalom rosszul, idegen mintára fejlődött
· ekkori tanulmányainak témája: a nemzet sorsa (Mohácsi emlékbeszéd) à szükség van olyan irodalomra, ami a nemzeti múlttal foglalkozik
· az 1832 – 35 között írt Országgyűlési napló hiteles történelmi beszámoló, prózai remekmű
· 1835 februárjában írja meg Búcsú az Országos Rendektől című beszédét à itt hangzik el a reformkor későbbi jelmondata: “Jelszavaink valának: haza és haladás!”
Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1834)
· jelentése intelem, buzdítás
· prózai remekmű
· legfőbb tanítása: az ember a közösségé, nem önmagáé, csak akkor lehet boldog, ha tud önzetlenül segíteni másoknak
· kora fiatalságát figyelmezteti, hogy felnőve sok csalódásban lesz részük, de az erényt ekkor se adják fel
· legfontosabb az emberiség és a haza szeretete
· a magyar ifjúságot a közösség szolgálatára kívánja felkészíteni; tanácsai:
· imádd az istenséget!
· törekedj ismeretekre!
· tudj jól szónokolni!
· ismerd tökéletesen anyanyelved!
· ismerj idegen nyelveket!
· olvasd a nagy írók műveit!
· ha írsz, minőségi munkát írj!
· vizsgálja, hogy az erények hogyan valósultak meg a történelemben; szerinte a történelem egy szakadatlan szál, az a bölcs, aki ezt követni tudja
· a fejlődés szükségszerű, az emberiség célja a haladás
1 megjegyzés:
https://erettsegitetelek.com/
Megjegyzés küldése